Hírek /
Látványos előadás a Művészetek Házában
2018. március 18.

Ezek a törekvések az évszázados háborúskodások után gazdaságilag és politikailag is magára találó ország lendületes modernizációs szándékait tükrözik. A beszélt nyelv rangján kezelt "nemzeti" zenét és táncot a kor társadalma nem etnikus fogalmakként kezelte, hanem nemzeti szintű "globalizációként" valósította meg, mint az egyes régiók egymástól eltérő hagyományai fölött álló közös nyelvezetet. Műsorunk ennek a folyamatnak, a nemzeti tánc kialakulásának, majd a szájhagyományban való továbbélésének állít emléket.

Az első részben azok a régies táncok villantak fel, amelyeket a romantikus mozgalom forrásul használhatott fel egységesítő munkája során. Az ugrós, vonulós páros táncok mellett legnagyobb benyomást az egykori katonatáncokból kialakult szóló férfitáncok tették a kortársakra. Ezért a reformkorban a katonai sorozás (a "verbuválás") alkalmával használatos lassú, nemes veretű verbunk-tánc és zenéje vált a magyar karakter leghitelesebb kifejezésévé. Az ebből kialakult társastánc, a "palotás" (felsőbb körök társasági táncaként) jelenítette meg legsikeresebben a magyar öntudatot.

Az 1848-as szabadságharc leverése után már szélesebb néprétegek öntudatra ébredését jelzi a "csárdás" kialakulása, melynek neve is köznépi eredetre utal. Hatása máig tartó, mind a magyar, mind a szomszédnépek vonatkozásában. Ebből adott ízelítőt a műsor második része, melynek végén az egykori nemzeti tánc folklorizálódott változatait mutatták be.

Forrás: MINAP

Vissza a többi hírhez