Hírek /
„Ez egy különleges helyszíne a kultúrának” – Quimby Teátrum a MÜHA-ban
2018. október 28.

A Quimby Teátrumban előkerülnek a finomabb dalok, amelyek a zajos közeg helyett a megszentelt figyelemre vágynak, de itt akár a koncerteken gyakran elkiabált számok is színházi gúnyát ölthetnek. A közel kétórás előadás előtt Mikuli Ferenccel és Kiss Tiborral beszélgettünk.

– Ez a harmadik állomásunk, és még most is alakul az előadás, szóval nagyon izgalmas az egész – fogalmazott Mikuli Ferenc a beállást követően. – A tatabányai közönségnek ezúton is szeretném megköszönni a türelmet – mondta nevetve –, hiszen az volt az első előadásunk, de aztán a veszprémi már sokkal jobban sikerült. Bár én egy kicsit úgy érzem, mintha magam is nézője lennék az előadásnak, mert nekem nincs jelenetem, pengetgetek azért persze, de én is nézem az előadást gyakorlatilag – mesélte, hozzáfűzve: rengeteg jelenet, rengeteg vicc, rengeteg magas- és mélypont van az előadásban.

– Folyamatosan csiszolgatjuk még az előadást, mindig nézzük, melyek azok az elemek, amelyek jó helyen vannak, amelyek jól illeszkednek a láncba, és itt-ott alakítgatunk rajtuk – ezt már Kiss Tibor mondta, hozzátéve: bár az is lehet, hogy akármeddig csiszolgatják, tökéletes soha sem lesz. – A legfontosabb, hogy egy művé álljon össze, egy folyamattá – emelte ki.

minap.hu: Miért tértek vissza időről időre a színház világába?

K. T.: 8-9-10 évvel ezelőtt kezdtük el, és próbálgatjuk ezt a fajta környezetet – azóta általában 1,5 évente szokott lenni ilyen színházi turné. Vissza-visszatérünk, mert már az első alkalommal megéreztük, hogy van valami keresnivalónk itt, és tudunk itt is valami olyat létrehozni, ami inspirál minket.

M. F.: Mert nagyon szeretjük, ez egy különleges helyszíne a kultúrának, és mindenféle művészi megjelenésnek. Egy nagyon jó játszótér, ebből a szempontból sokkal jobb, mint egy fesztivál; az egy kicsit „daráló”. Itt több időnk van megmutatni magunkat – ezért is szeretjük annyira.

minap.hu: Mennyire kell hozzányúlni a dalaitokhoz? Kell-e rajtuk alakítani, mielőtt a színházak színpadára kerülnek?

K. T.: Óvatosabbnak kell lennünk a ritmikusabb számokkal, hiszen itt ül a közönség: más hatásokkal dolgozunk, mint egy koncerten. Ezért bizonyos dalokat áthangszerelünk néha, mert úgy jobban szólnak ebben a színházi környezetben.

M. F.: A fesztiválszínpadunk mindig nagyon hangos, iszonyú energiák vannak, tomboló közönséggel, teljesen más. Amikor ennyi idő után Tatabányán beültünk csendesen játszogatni, akkor az nagyon furcsa volt.

K.T.: Mi megszoktuk, hogy ülve zenélünk, hiszen a próbákon sokszor ülünk. Azt, hogy a közönség ül, már azt is megszoktuk, bár egy fesztiválszezon után bemenni egy zárt térbe, valóban furcsa. De ugyanúgy, amikor innen kimegyünk a fesztiválszínpadokra, akkor minden cseng-bong, sokkal hangosabb – azt is mindig meg kell szokni.

minap.hu: Mi kap nagyobb hangsúlyt az előadás során: a zene, vagy a színpadi játék?

K. T.: A zene a főszereplő, hiszen mi egy zenekar vagyunk, színészi babérokra nem akarunk törni. Inkább azt mondanám, hogy színházas zene, mint zenei színház. Tehát a gerince a muzsika, ami egy dramaturgiai szálon fut, és ezt, amennyire lehet ezekkel a színházi elemekkel, hangulatokkal, jelenetekkel, átkötésekkel próbáljuk tarkítani.

minap.hu: Milyen terveitek vannak még?

K. T.: Ha vége van ennek a teátrumturnénak, akkor év végén vannak még koncertek, utána pedig kicsi pihenés, majd tavasszal egy Family together „történettel” fogunk eljönni, amit szintén mi találtunk ki. Ez egy speciális dolog: az összes olyan zenész, meg zenekar fog ebben játszani, akiknek a Quimbyhez valamilyen közük van, mindez egy színpadon, egy zenei folyamatként. Néha a színpadon marad majd 1-1 csapatból valaki, egy hegedűs, vagy egy gitáros, és így átváltozik majd az adott produkció. Ősszel pedig egy nagyzenekaros komolyzenei fellépést tervezünk.

 

Forrás: MINAP

Vissza a többi hírhez